Pestszentlőrinc büszkesége a „Tündérkert”

Helyi história

   A Gyöngyvirág utca ősét a szép Grassalkovich – birtok tölgyes vadaskertjébe vágták hajdan, majd mintegy 130 évvel ezelőtt szép villák épültek mindkét oldalán, nyári vagy végleges otthont adva politikusoknak, tudósoknak, vagyonos üzletembereknek, a település vezetőinek.

A villák jelentős részét a területet parcellázó Lónyay Menyhért miniszterelnök építette párizsi tervek alapján, egyikbe ő költözött, míg a többit barátainak, ismerősinek adta el.

Kuszenda Villa – Ma Napsugár Gyermekotthon

Karmelita nővérek kápolnája - Ma Szt. Lőrinc Katolikus Általános Iskola

Tündérkert Vendéglő (névadó) ­-Ma a Dohnányi Ernő Zeneiskolának ad otthont

Hofherr Villa-  Új Tündérkert Étterem Nosztalgia Kávéház és Cukrászda

Múlt

„Új Tündérkertünk”  megelőző élete során villa volt lakószobákkal, tágas belső terekkel, hatalmas parkkal. A klasszicista jegyeket magán hordozó épület az 1890-es években épülhetett.

Tulajdonosa a XX. század legelején Hoffherr Albert királyi tanácsos, világhírű „kispesti” gyáros volt.

A II. világháború éveiben indult az a história, mely szerint a villa a megasztár Karády Kataliné volt, és ez a romantikus, izgalmas mese a mai napig is tartja magát.

1945 után a Magyar Honvédség tulajdonába került az épület, és hadkiegészítő parancsnokságként  működött.

A rendszerváltás után a helyi Önkormányzat vásárolta meg, és itt működött a kerületi Művész Egyesület Képző-és Iparművészeti Alkotóműhelye.

Anyagi források hiányában az épület állaga jelentősen romlott, szükségessé vált rekonstrukciója, s mivel helyi védettséget élvez, műemlékként tekintenek rá, a felújítást is ennek szellemében kellett elvégezni.

Jelen

Az átalakítás és a felújítás Kollmann Ferenc tervei alapján valósult meg.
A szobák falainak eltávolításával egy 160m2-es nagyterem és két egyenként 25m2-es különterem lett kialakítva.

A különtermek egybenyithatóak ill. külön bejárattal rendelkeznek, így a nyári  hónapokban a nagyteremben zajló rendezvényektől függetlenül is látogathatják Kedves Vendégeink.
A vendégtér kialakítása igényes ugyanakkor nem hivalkodó, a múlt század 20-as éveinek  polgári hangulatát idézi.

Konyhánk a hagyományos magyar alapokon nyugszik a kor igényeinek megfelelően kicsit átdolgozva, melyben itt-ott némi mediterrán ill. keleti elemeket is felfedezhetünk. Ételeink elkészítésénél  a "slow food" jegyében csak válogatott alapanyagokat használunk, mellőzve az elkészítést meggyorsító különféle sűrítőket, mártásporokat ill. késztermékeket. Ételeinkre érdemes a megszokottól kicsit többet várni, mert ízük önmagáért beszél. Záró fogásként kóstolják meg klasszikus tortáinkat ill. egyedi ízvilágú  süteményeinket.

Családi, baráti összejövetelek, találkozók, eljegyzések, esküvők, keresztelők, bálok, céges fogadások, konferenciák, sajtótájékoztatók, bemutató előadások  lebonyolítását magas színvonalon, nagy szakértelemmel végezzük.
6400m2-es ősparkunkban 120 fős kerthelyiség működik a gesztenyefák árnyékában, ahol nyugodtan kávézhatnak vagy étkezhetnek Kedves Vendégeink miközben a gyermekek a hatalmas füves területen kedvükre játszadozhatnak.

Belső zárt parkolónk negyven férőhelyes.

Új Tündérkert Étterem Nosztalgia Kávéház és Cukrászda
1183. Budapest Gyöngyvirág u. 8
Asztalfoglalás:  291-8268
www.ujtunderkert.hu

A Hofherr család története
Hofherr Albert élete

A Hofherr család a dél-németországi Moosbeurenből származik. Itt született egy kisgazda családban 1829.-ben Hofherr Mátyás, az egykor világhírű mezőgazdasági gép és traktor gyártó cég megalapítója.

Ezen a területen született több más világhíres személyiség R.Bosch,G.Daimler,W.Maybach és a Mauser fivérek is.

Hofherr Mátyás  munkája, életútja, műszaki zsenialitása alapján méltán sorolható közéjük, mert a magyar mezőgazdasági gépipar  létrehozása területén legalább annyit adott Európának és talán az egész világnak, mint a vele együtt említett nagyságok a maguk területén.

A tartományban ekkor már működött a világhíres  hohenheimi  gazdasági iskola, amely  Európa egyik legjelentősebb mezőgazdasági tanintézete volt. Ebben a szűk környezetben született Hofherr Mátyás a gazdálkodó családba.

A fiatal Hofherr Mátyást nem vonzotta  a gazdálkodás, ugyanis a gépek jobban érdekelték. Az általános iskola elvégzése után, hajlamait követve  lakatos inas lett. A szakmára való rátermettségét már akkor bizonyította, amikor szülei házára olyan furfangos lakatot  szerkesztett és szerelt, amelynek  csodájára jártak a környékbeliek!

Abban a korban a szokások szerint, a frissen felszabadult iparos legények  vándor útra keltek, tudásuk, tapasztalataik gyarapítására.  Ő is ugyanezt tette és eközben bejárta Franciaországot, eljutott Angliába, Svájcba, Münchenbe. Szakmai tapasztalatait számos jó ismerettel bővítette. A vándorút utolsó állomása Bécs volt, ahol 1853.-ban  Hubazy György magyar származású gyáros mezőgazdasági gyárában művezető lett. A gyárban több önálló konstrukciójával hívta fel magára figyelmet. Az 1856.-os Augarten.-i kiállításon a neve már ismert volt Ezt követve, néhány évig Odesszában dolgozott, majd visszatért Bécsbe. Az akkor már ismert  Clayton-Shuttleworth Comp. angliai cég bécsi gyárában  vezető lett!

Itt értékesíteni tudta szabadalmait, kiélhette alkotó képességeit és a Práterben 1866.-ban  megrendezett ipari kiállításon  bemutatta  gőzerő meghajtásos,  nagy teljesítményű kukorica morzsoló gépét.

A sorozatos sikerek nyomán  1869.-ben megvált a Clayton cégtől és Bécs  X. kerületében az Erlachgasse 26. szám alatt  „M.Hofherr” név alatt saját mezőgazdasági gépgyártó üzemet nyitott. Az akkori idők legkeresettebb  gépét, az aratógépet kezdte gyártani. Ez volt a legjobban „óhajtott” gép a mezőgazdaságban, ugyanis  a kézi aratás a munkás kezek hiánya miatt hosszadalmas volt és nagy szemveszteséggel járt. Hofherr Mátyás az angol „Samuelson” rendszerű aratógép mintájára készítette gépeit. A  mosonmagyaróvári gép kísérleti állomás így összegezte a gépek  vizsgálatára vonatkozó eredményeit:

„a gépnek sikere a gyakorlatban elmaradhatatlan…”

Egy bécsi  gépszakértő hasonlóan jó véleményt nyilvánított a gépről:

„… a gazda jobban teszi, ha ezt veszi meg, mint az eredeti  gyártmányt…”

A gépek képviseletét ekkor még a Clayton cég látta el, mert a saját gépeik  ismertebbek voltak, de nem titkolták a Hofherr gépek előnyeit sem. A Hofherr név egyre ismertebb lett.  Előbb Mödlingenben, majd Bécsben 1873.-ban a Világkiállításon  már saját nevén nyert díjakat. Az aratógép népszerűsége és keresettsége arra indította, hogy gyártási programját kiszélesítse. Egy korabeli statisztika szerint 1873.-ig 588 kaszálógépet,48 cséplőgépet,30 vetőgépet és számos egyéb gépet állított elő!

A hazai gazdák  már a kiállítások sikere után is keresték az újszerű gépeket, de az igazi „terjeszkedés” a pozsonyi kiállítás  után kezdődött meg. Budapesten Fehér Miklós  cégnél gép lerakat, majd Szombathelyen fiókraktár létesült a Hofherr gépekből. Két évvel később újabb raktárt nyitottak Pápán. Ott már a teljesen  saját szerkesztésű „Favorita” elnevezésű arató gépét kínálta.

A korabeli lapok szerint a fokozatos előretörés 1880 körül érte el tetőfokát. Aradon,Zsombolyán,Pancsován,Pozsonyban, majd külföldön is megjelent a Hofherr név.Majd Lemberg, Bukarest, Odessza, és Harkov vásárlói is megismerték a gépeket.

A cég vezetésében 1881.-ben fordulatot hajtott végre. Az addig „csendes” tőkés üzlettárs  Schrantz János is színre lépett. Ettől kezdve  a „Hofherr-Schrantz cs. kir. szab. mezőgazdasági gépgyár” szerepelt az üzleti életben. A több évtizedes  uralkodó név  nem szenvedett csorbát  és a kereskedelmi politika is új utakra lépett.

A bécsi Erlach utcai gyártelep 1883.-ban műhelyekkel bővült és új gyártmányok jelentek meg a piacokon, többek között az első gőzlokomobilok  és gőzcséplők! Hofherr Mátyás ekkor 54 éves volt. A gőzcséplő készletek már az indulásnál kedvező fogadtatásban részesültek.

Ebben az időben a nyugati  ipari fellendülés hatásaira a hazai iparosodás is kezdetét vette. Magyar gyárak- állami támogatással- elkezdték gyártani a mezőgazdasági gépeket. Az 1885.-ben rendezett országos kiállításon  Budapesten a Hofherr-Schrantz gyár mellett, megjelentek különféle gyártmányokkal a magyar gépgyárak is!  A Magyar Királyi Állam vasutak Gépgyára, a Grossmann és Rauchenbach, a Röck István, a Nicolson cég, a Schlick féle Vasöntöde és Gépgyár, a Lang L. a Graepel Hugó, Kühne Ede és a Hercz Zs., cég is.

A kiállítás legnagyobb szenzációja az volt, hogy a Clayton cég  nem állított ki gépeket.A kiállítás idején Hofherr Mátyás már behozhatatlannak  látszó előnyökkel rendelkezett a magyar gazda  és a földbirtokos vevőkörben is . Így a Clayton cég „jobbnak látta” a távolmaradást, mint az esetleges vereséget elviselni! A kontinensen természetesen messze nem jelentette  a híres angol cég háttérbe szorulását.

Gazdasági erejüket mi sem bizonyította jobban mint az, hogy a korábbi Vilmos császár úti telephelyükről átköltöztek egy méretekben sokkal nagyobb telephelyre. Ezt tetőzték azzal is , hogy az Óriás utcában másik telephelyet is kialakítottak!

Hofherr Mátyást a konkurrencia  terjeszkedése szintén döntésre ösztönözte. Felismerte hogy  a magyarországi letelepedés gondolatát nem lehet tovább húzni.

A bécsi gyár bővítése után a gőzcséplők iránti kereset  is meg növekedett. Az addigi lerakat  helyett a versenytárssal majdnem szemben  fiók gépraktárt állított fel.

A korábbi barátságos viszony megbomlott a két cég között, mert Claytonék nem tekintették jó szemmel a térhódítást. Emellett a  magyar gépgyárakkal szemben is helyt kellett állnia. Nyilvánvaló lett számukra, hogy a vevőkör megtartása, újabbak  szerzése, csak a minél jobb, műszakilag egyre tökéletesebb  gépekkel lehetséges.

A kiélesedett versenyben  Hofherr Mátyás az általa gyártott gépek fa szerkezetére  „határtalan időre” garanciát  vállalt. A növekvő kereslet nem hagyott kétséget, hogy további bővítés lesz szükséges.

A Schlick féle épület megvásárlásával létesítettek egy új fiók gyárat, majd egy három emeletes irodaház építése is megtörtént. Abban egy bemutató termet és tárgyalót, eladási központot rendeztek be. Az új épület 1891.-ben már méreteiben is  jelezte a Clayton cég  fölé kerekedést!

A bécsi gyár terjeszkedését a területi adottságok, a beépítettség  teljesen lehetetlenné tette. A cég fennállásának 29.-ik évfordulóján, Hofherr Mátyás 69.-élet évében, a közel hasonló korú Schrantz Jánossal akkor új gyár építésére határozták magukat.

Abból a megfontolásból indultak ki, hogy a bécsi gyár termékei zömmel magyar piacokon találtak gazdára, így kézenfekvő volt a magyarországi gyáralapítás. Arra Budapest, az olcsó Dunai szállítások lehetőségével kiválóan alkalmasnak bizonyult.

A lehetséges magyarországi megtelepedés helyszínét 1900.-ban Kispest határában találta meg. A telek minden szempontból ideálisnak bizonyult és az egykori Cséry birtokból megvásárolt a cég mintegy 10 hektárnyi területet, holdanként  nevetségesen alacsony ,78.-Ft „képletes áron.”

Hofherr Rudolf a bécsi gyár vezető gépészmérnöke irányításával 1900 elején, gyors építkezés kezdődött Kispesten. A  műveletlen, bár zsombékos, mocsaras  terület alkalmas volt a későbbi terjeszkedésre. A közvetlen mellette  húzódó Lajosmizse-Kecskemét  vasútvonalhoz való csatlakozás  lehetősége adva volt! Mindezek kedvező előjelek voltak ,így került Hofherr tulajdonba  Kispesten 10 hektár terület!

A szakképzetlen emberek betanítására  Bécsből elhoztak 1901.-ben 100 főnyi szakembert és előmunkást

Az építkezés befejezése és az új gyár beindítása után, 1901.-ben átadta a vezetést öccsének Hofherr Albertnek. Az új vezető 1868.-ban született és gépipari szakiskolát végzett, valamint rengeteg szakmai tapasztalatot szerzett a családi körben. Ezek a körülmények alkalmassá tették Őt 33 éves korában a Kispesten beindított gyár vezetésére.

Hofherr Mátyás ebben az időben- 75 évesen- még részt vett a cég igazgatásában és fejlesztésében. Már az indulást követő 1902,1903,1904.-években  szinte szakadatlan fejlesztés volt. Új műhelyek, raktárak épültek, így a bécsi  termelés súlypontja  lassan Kispestre helyeződött át. Lokomobilok , cséplőgépek és más gyártmányok egyre nagyobb számmal hagyták el a gyárat. Tekintélyes export indult világszerte.

Hofherr Mátyás  80 éves korában elhunyt. Halála nagy veszteség volt a magyar mezőgazdasági gépipar számára. Gépeinek korszerűsége, minősége, nem csekély  szerepet játszott abban, hogy a hazai és világviszonylatban  is fogalom lett a Hofherr gép!

Gépek százezrei kerültek ki előbb a „HS”, majd később a HSCS” emblémával a világ számos országába, és hoztak dicsőséget a magyar munkáskéznek. 

Hofherr Albert  a gyár vezetésében, majd 20 éven át munkálkodott eredményesen a Hofherr mezőgazdasági gépek és traktorok világhírének további megalapozásában. Nemcsak mint gyáros, hanem mint gazdag polgár is közismertséget szerzett a névnek.

Bár a gyára Kispesten volt, Pestszentlőrincen lakott. Az egykori dokumentumok szerint bőséges mecénása volt a városnak. Közéleti megjelenése rendszeres volt.

„A Kispest-Szentlőrinczi lapok” – írták!

A lap címoldalán 1908 február 9.-én közölte Hofherr Albert díszoklevelének fényképét. A „Kispesti általános Ipartestület” díszelnökének választotta a gyárost.

Az esemény alkalmából Hofherr Albert 100 terítékes bankettet rendezett. Az előkelőségek egymás után köszöntötték az ünnepeltet és méltatták kimagasló, a városért kifejtett törekvéseit. Az ünnepelt házigazda magyarul üdvözölte a vendégeket, mindazok mellett, hogy a magyar nyelvet még „annyira nem bírta” szívében magyar – hangoztatta!

A magyar Himnusz hangjaira Hofherr Albert elsőnek állt fel, ezzel is jelét adva érzelmeinek.

A lap 1909. október 31.-én a következőkről tudósított:

„Emléktábla leleplezés.

Hofherr Albert jelenlétében, valamint a cég vezetői, alkalmazottjai, munkásai részvételével leplezték le az alapító Hofherr Mátyás bronzba öntött emléktábláját.

A kegyeletes ünnepségen a gyári dalárda erre az ünnepségre komponált dalt adott elő. Azt követően a kispesti hivatalnoki kar elhelyezte babérkoszorúit. A cég elnökének megható záró beszédével ért véget az ünnepség.

Ugyanezen lap 1911. április 23.-i száma a következő híreket közölte:

„Hofherr Albert magyar nemes”… az indítványt képviselő testületünk egyhangúlag határozattá emelte… Kispest község jól tevője, fejlődésének megteremtője Hofherr Albert iránt rója le hálájának és ragaszkodásának adóját, kérje részére a magyar nemességnek „kispesti” előnévvel leendő adományozását…”

Gróf Lónyay Menyhért nagyhatalmú pénzügy miniszter 1000 holdas birtokán 1872.-ben villát épített a mai Gyöngyvirág utcában.

Az  apránként, búsás haszonnal eladott birtokrészein újabb neves emberek kezdtek megtelepedni. Eötvös Lóránd, Puskás Tivadar, Hofherr Albert, Margó Tivadar és mások. Itt épített villát Hofherr Albert is, amely mind stílusával, mind hatalmas kertjével jól illeszkedett az akkori villasorba.

Társadalmi tevékenységét a Kispest-Szentlőrinci lapok mindvégig figyelemmel kísérték.

Az 1933.-ban bekövetkezett halála után a villa tulajdonjogi változásai sűrűn követték egymást.

Annyi biztos, hogy az egymást követő bérlő, vagy tulajdonosi garnitúra nem fordított megfelelő figyelmet az épület és a környezet építészeti megóvására.

A megmaradt iratok megtekintése közben óhatatlanul feltűnik a szemlélőnek a fejléces forma: Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth, magyar gépgyári művek, azaz röviden HSCS.

Ennek a névnek kialakulása némi magyarázatra szorul !

Angliában 1842.-ben Nathaniel Clayton hajóskapitány és Joseph Schuttleworth technikus gépgyárat alapított. Ez a gyár a mezőgazdasági gépgyártás területén a nyugati világban  vezető helyett szerzett magának.

Időközben  1881.-ben a  Hofherr név  bővült –Hofherr-Schrantzra, de a közéletben ismert maradt.   Az 1885.-ben megrendezett budapesti országos kiállításon, a Hofherr –Schrantz cég  bőséges választékkal  vonult fel.

Claytonék   nyugati berkekben még vezetők voltak, de időben felismerték a versenytárs egyre nagyobb térhódítását. Ezért az   összes közép-európai érdekeltségüket, gyáraikat, raktáraikat, eladták 15.millió Koronáért Hofherréknek. Így a patinás angol cég teljesen visszavonult a kontinensről, hozzájárulva nevüknek felhasználásához.

A két kiváló cég nevének összekapcsolódása  után megjelenő -HSCS -név mindkét fél tekintélyét öregbítette!

Amikor az első amerikai kerekes benzin, illetve nyersolaj üzemű traktorok megjelentek hazánkban, Hofherréknek határozni kellett a jövőről, mármint hogy a gyártást a két rendszer közül melyikre állítsák át.

Hofherrék döntése az egyhengeres, nyersolaj üzemű, izzófejes típusra esett.

Kiválasztása szerencsésnek bizonyult, amelyet a HSCS traktorok évtizedes pályafutása is megerősít. Így születtek meg a különböző új magyar traktor típusok, számtalan konstrukciós változásokkal, de egyre jobb műszaki megoldásokkal. Ezek közül is kimagaslóan sikeres volt a G-35-ös típusjelű traktor.

A G-35 típus jellel gyártott gumikerekes szántó traktor több ezres darabszámmal, hosszú éveken át dolgozott külföldön és a magyar mezőgazdaságban , futott mint vontató a közutakon.

Üzemeltetésük a mezőgazdaságban akkor rendelkezésre álló kevés, viszonylag alacsony képzettségű vagy éppen képzetlen traktorossal sem okozott nehézséget.

Ez a típus jó átmenetet biztosított a következő időszakok korszerűbb gépállományának bevezetéséhez. A sorozatos fejlesztés egyre jobb gépeket hozott létre!

A II.világháború befejezését  követő időkben a társadalmi és politikai változások után,  akkori kormány, 1948. március 26.-án hozott 3500/1948. III.26.számú rendeletével államosította a Hofherr gyárat. Azzal egyidejűleg felvette a Vörös Csillag Traktorgyár nevet. A közel 50 éves patinás múlt tehát véget ért!

A hagyományos gyártás - korszerűsítésekkel -már az új név alatt folyt tovább.

Az 1957.-es év a traktorgyártásban azonban a fordulat éve volt.

A gazdaságpolitikai irányelvek a korszerű, univerzális traktorok felé orientálták a gyár tervező gárdáját is. Ennek nyomán megindult gyors fejlesztési munka alakította ki az U-28.-as traktorcsaládot. A típusjel a lóerő számra utalt.

Kialakítását Korbuly János főkonstruktőr és Rhorer Emil főmérnök vezetésével a gyár műszaki gárdája végezte. Az UA,UB,UC,UD, típusjelek a különböző mezőgazdasági igényeknek megfelelő típusokat jelentették.

A szélsőséges követelmények lehetséges kielégítésére végül, kialakították a család UE típusjelű változatát. Ebben egyesítették az előnyöket és kiküszöbölhető hátrányokat.

A mellső tengely elé helyezett motor, a kis tengelytávolság, a tengelyekre ható dinamikus terhelés és a vonóhorog teljesítése mellett, ez a konstrukció teljesen új volt az iparban.

A nagyobb teljesítmény igényű betakarítógépek alkalmazása szükségessé tette a traktorok motor teljesítményének növelését is. Így született meg a hasonló típusjellegű D4K traktor. Ebbe a gépbe a Csepel Művekben kifejlesztett hathengeres 90 Le-s motor változatát építette be a gyár, amely már D4K-B típusjellel került a gyártó sorokra.

Később ennél a traktornál is jelentkeztek a többcélú felhasználásra vonatkozó igények. Különböző munkagépekkel ,árokásóval, kazlazóval, toló lappal, eke típusokkal, boronákkal való felszerelésüket is megoldotta  a gyár mérnök gárdája!

A  kor e két új típusa jelentősen felfuttatta volna  a magyar traktorgyártást, ha a  „keleti” táboron belül nem gyártotta volna a Szovjetúnió az MTZ-t , a csehszlovákok a Zetort  , a lengyelek az Ursust, sőt a románok is egy más típust.

Ennyi típus viszont  nem fért meg a „keleti” traktor gyártásban és a magasabb „szempontok” érvényesültek!

A  korszerű magyar traktorok nagyobb számú  gyártásához emelni kellett volna a kapacitást! A politikai háttér azonban nem biztosított lehetőséget egy olyan  komolyabb beruházásra, amellyel a Vörös Csillag Traktorgyár magasabb termelést tudott  volna meg valósítani.

Arra nem kapott lehetőséget az a gárda, amelyik ilyen gépeket volt képes kialakítani! Természetesen megvoltak a háttérben  meghúzódó „indokok” is, de azok nem kerülhettek nyilvánosságra !

Külföldi- főleg a szovjet-  traktorok importjához az ipar gazdasági vezetése olyan kedvezményeket biztosított a magyar TSZ-ek részére, hogy egy D4K-B árán két MTZ traktort kaphattak!…Vajon ilyen  körülmények mellett, milyen   volt   a szocialista szektorú mezőgazdaság választási lehetősége?

Még ha magyar szemléletű vezetése volt is!

Két gép egy időben két területen tudott dolgozni…ráadásul olcsóbb is volt? A magyar traktor gyártás ezzel az intézkedéssel olyan  jelentős hátrányba szorult, amellyel nem lehetett versenyre kelni! Maradt a  magasabb ár és a z alacsonyabb termelési lehetőség…

A háború okozta óriási károk helyreállításánál olyan szállítási és földmunka gépesítési szükséglet jelentkezett, amely a traktor és a tehergépkocsi között helyet foglaló  speciális jármű  - a dömper-  kialakítását sürgette.

Az 1950 és 1954 közötti gyártás felfutását a 4 darab prototípust követő 3 év  igazolja, amely időszak alatt 2435 darab különféle célokra alkalmas típus hagyta el a gyárat!

Azóta sok év telt el, az életünk számtalan eseményen esett át. A mai traktor csodák már messze nem emlékeztetnek az egykori gépekre. A technikai fejlődés olyan változásokat eredményezett ,amelyekről elődeink még talán álmodni sem mertek! Mégis arra kell gondolni a mai embernek is, hogy minden jelenlegi technikai csoda valamelyik egykori konstrukció tovább fejlesztésén jöhetett létre!

A mai kispesti, de akár honnan odaérkező ember, aki 2008.tavaszán végigmegy a kispesti Hofherr Albert utcán, tanúja lehet egy legenda  vég pusztulásának. Az egykor- 1901.-ben – épített  fűrészfogas tetős  műhely épületek  még állnak. Bár a kiütött ablakszemek mint vakok merednek a semmibe, a 100 évnél idősebb  téglafalak dacolnak az idővel!

A valamikor oly korszerű víztorony, messze kimagaslik az épületek fölé. Információk szerint még működőképes, de talán már csak a füstös, gázos, sötét öntödének van szüksége rá… mert semmi más nem jelenti az életet a területen!

Az is ki tudja meddig  … mert élete végét járja a „gyár”!

A világ hírnevet az utca járókelői aligha ismerhetik, no meg azt sem, ki volt az utca névadója,  akinek gyárában mezőgazdasági gépek  tömege kelt életre, dolgozott szerte a nagyvilágban a „HSCS” emblémát viselve.

Az elárvult épületekben „halotti” csend uralkodik, ahol traktorik szátai készültek, ott most az enyészet  burjánzik, az alkotók sok  éve  alusszák örök álmaikat! 

A kispesti polgárok közül már egyre kevesebben  ismerik a Hofherr nevet, még kevesebben azt, hogy miről lett híres a név!

Budapest 2008.március.


Torma Imre
ipartörténész